2009. április 7., kedd

miden kezdet nehéz

Mivel még sohasem voltam focimérkőzésen őszinte leszek, a napokban néztem végig életem első labdarugómeccsét a televízióban, ezért a szurkolásban még nem szereztem elég tapasztalatot. Mentségemre legyen szólva ezen az összecsapáson nem csak én voltam rutintalan.
Felkészültem szotyival és megfelelő itallal, mint ahogy a csapat is kiváló ízlésre utaló mezekkel és különböző kiegészítőkkel. (jól néztetek ki srácok!!)
Izzadó tenyeremet a játékidő múlásával, emelkedő pulzusomat a Siker-Öröm-Remény italával próbáltam kordában tartani. Ez hasznosnak bizonyult, ugyanis decibelben mérhető volt a jótékony hatás. Nem tagadom izgultam. Barátaim, ismerőseim és családtagom is ott volt a csapatban amiben nem tört meg a bizalmam a nyeretlen meccs után sem.
Ha úgy értékelnék a focit is mint az ökölvívást (a gól nem = K.O.) akkor egyértelmű pontozással, győztesen ballaghatott volna tovább a csapat. Sajnos nem így történik. De én úgy érzem, hogy be fog ez érni és lehet nem a következő meccs vagy az utána lévő de egyszer elkapjátok a tökeiket és csak úgy záporozni fognak a gólok. Én ott leszek és üvölteni fogok...értetek.



És akkor most ki kivel van???



Támadááááás!!!


Sajnos nem készültünk megfelelő "sajtó eszközökkel" ezért elnézést a gyenge minőségért.

2 megjegyzés:

  1. Még1x köszönjük a szurkolást! Holnap is hajtunk mint állat, és remélem nyerünk!

    VálaszTörlés
  2. köszi a szurkolásta ma is számitunk rátok. Média felszerelést hozzon valaki ha tud :)

    VálaszTörlés