Az első ütközet.

A mai este elkezdtük az idei tavaszi-őszi szezonunkat. Felemás érzésekkel jöttünk le a pályáról, mivel jó volt újra játszani, futni, küzdeni, hajtani, de sajnos a győzelem megint nem jött össze. A végeredmény 1-2 lett, de simán lehetett volna 2-1 is. A kezdés után lehetett látni, hogy az ellenfél az előretolt csatárában bízik, aki mélyen a védők mögött helyezkedett, és a társai sokszor neki ívelték fel a labdát. Az első percben meghült bennem a vér, amikor az első ilyen felívelésnél Gery cimborám, csúnyán aláfutott a labdának, és a srác egy az egyben vitte a labdát Atikára, de szerencsére nem volt olyan mákja, mint Zlatannak a Stadionban. Pár perccel később Berci (az új sztárigazolásunk), és az egyik védőjük sprintelt a labdára, amit végül sikerült a gyerekre pattintani, de a bíró a szöglet helyett kirúgást ítélt. Ekkor történt a meccs legcsúnyább sérülése is, amikoris a srác olyan szerencsétlenül lépet, hogy kifordult a bokája. Mivel nem volt cseréjük, mi is lehoztunk egy embert (a fair play szellemében), így négy a négy ellen folytatódott a küzdelem. Ez a szituáció minket zavart meg egy kicsit, és folyamatosan jött föl az ellenfél. A félidő második felében beszorítottak minket, és a nyomásnak meg is lett az eredménye, mert egy középtávoli lövés megpattant a Kovin, és a kapuba kötött ki. 0-1
Az ellenfél később kiegészült, mivel a sérültjük vissza tudott állni. A teljes létszámú játékban mi voltunk a jobbak, de nagy gólhelyzetet csak 1-2-t tudtunk kialakítani. Volt egy jó szabadrúgásunk, amit Dávid okosan legurított a Lecsónak, de sajnos nem tudta jól eltalálni, így az a kapu mellé ment.
A 2. félidőben kiegyenlített játék folyt, helyzet itt is ott is. Aztán jött egy ártalmatlannak tűnő szöglet, amit a csodacsatáruk, érintés nélkül belőtt a kapuba. Először nem is értettük, hogy mi van, de a bíró megadta a gólt, így 2-0.
Ezután mentünk előre, alakítgattuk ki a gólhelyzeteket (volt pár) ezek közül a Berci egyik lövése épphogy a keresztléc mellett suhant el, de valahogy csak nem akart összejönni a gól. Az utolsó 5 percben, már letámadtunk, a pálya szinte kettészakadt, középpálya mint olyan nem létezett, záporoztak a lövések innen is onnan is. A Kovi párszor el tudott szakadni védőjétől, de volt hogy a kapus szabálytalanul szerelte (spori sípja néma maradt), vagy a lövése elkerülte a kaput. Az utolsó percben csapatunk sérült kapitánya aztán legalább a becsületünket megmentette. 2 védőt megverve, bevágta az alsó sarokba a labdát, így lett 2-1.
A spori szinte a gól után azonnal lefújta a meccset, pedig még 1 támadást nyugodtan engedhetett volna az x-ért.
A konklúzió végülis az, hogy fejlődtünk, és van keresnivalónk ebben a bajnokságban, a cél még mindig ugyanaz, azaz jobban teljesíteni, mint tavaly.
Hajrá Dinamo!!!
Bréking news!!!! Dávid a meccs végén megsérült, a térde eléggé ki van. Vasárnap nem tud jönni edzeni, és lehet a jövőheti meccset is kénytelen lesz kihagyni.:(